(Kép forrása: Pixabay) 

Interjú egy Valódi Nővel, Ildivel – aki túlélésre játszik, 1. rész, avagy amikor rádöbbensz, hogy a lányod serdül és úgy tűnik, a nehézségeknek soha nem lesz vége.

-        Mit képzeltél régen, milyen lesz az anyaság, te milyen anyuka leszel? Ért-e valamilyen meglepetés ezzel kapcsolatban?

-        Igen, azt gondoltam magamról, hogy sokkal türelmesebb vagyok és kiderült, hogy mégse.

-        Meddig volt felhőtlen a lányoddal való kapcsolatod?

-        Olyan hatodikos koráig. Hetedik fél évtől kezdődtek a gondok.

-        Mi volt az első probléma a gyerekeddel?

-        A nem tanulás meg az, hogy szemtelen lett. Csúnyán beszélt: mindenre azt mondta, hogy „Lesza……m”, „Kit érdekel?”, „Hagyjál békén!”, ha kérdeztem, hogy mi volt az iskolában, akkor „Közöd?” volt a válasz.

-        A család többi tagjával is ilyen hangnemet használ, vagy csak veled?

-        Mindenkivel. Például mindig anyukámmal szokott történelmet tanulni. Már hetven éves elmúlt anyu, amikor egyszer hétvégén noszogatta, hogy „Gyere, akkor tanuljunk!”. Erre azt találta a lányom odamondani neki: „Hagyjál békén mama, mert te is olyan hülye vagy, mint anyám!”. Gondolhatod, anyukám úgy sírt, akkor nagyon megbántotta.

-        Említetted, hogy téged is lehülyézett. Hogyan esett ez neked?

-        Nekem is nagyon rosszul esett, sokat sírtam. Először kiabáltam vele, mert nagyon ideges, türelmetlen voltam vele.

-        Milyen változást észleltél még a kamaszod viselkedésében?

-        Azt, hogy kiskorától kezdve mindig segített mindenben: sütött-főzött, takarított, pakolt, utána meg jött ez a „Miért pont én?” és most meg semmit nem hajlandó csinálni.

-        Konkrétan mi a helyzet a szobájával? Kupi van nálatok is?

-        Persze. Nem tartja rendben a szobáját egyáltalán. Amit levet magáról, az röpül mindenhova, nem viszi ki a szennyesbe, azon járkál fel-alá, nem zavarja. Uszoda előtt, ha siet van, hogy a bugyogó is a földön landol. Nadrág kifordítva, ledobva. Ha összepakolok, akkor rám förmed, hogy most aztán végképp nem tudja mi volt a szennyes, meg mi az, amit még fel tudott volna venni. Reggelente nem akar felkelni, mert este sokáig fent volt. Mindennapossá vált a reggeli veszekedés, már hányingerem volt ettől, úgy indultunk minden reggel hazulról. Utána beletörődtem és aztán inkább sírtam. Őt viszont ez sem hatotta meg: „De most minek bőgsz?” kérdezte ilyenkor. Néha meglepődök, hogy vajon nincs neki lelkivilága, tényleg ilyen?

(Kép forrása: Pixabay)

-        Hogy érzed, ez az időszak eltávolít benneteket egymástól?

-        Igen, szerintem most én vagyok neki a legnagyobb ellensége. Ha megkérdezem reggelente, hogy „Hány zsemlét rakjak az iskolába?” vagy „Van vized?”, ő ezt mind kötekedésnek veszi. Bármit kérdezek tőle, ő erre így válaszol nekem: „Még valami, amibe beleköthetsz?”. Már inkább nem is szólok neki, menjen el harisnyában meg rövidnadrágban iskolába, amiben akar, mert úgyse fogad szót.

-        Sok, a serdülőkorban általános problémát említettél. Mivel tudnád még a sort kiegészíteni? Nálatok is van hangos zenehallgatás, telefonozás stb.? Képzeld, a minap mondta egy ismerősöm, hogy az unokája leteszi a lábai közé a mobilt a földre, úgy veszi fel a cipőit is, hogy közben telefonon néz valamit.

-        Igen van, mondtam neki, hogy ha otthon vagyunk, akkor fogja vissza a hangerőt, ha nem vagyunk otthon, akkor bömböltetheti. Ott van az állandó telefonozás is, igen.

-        Készít szelfiket? Felteszi a közösségi oldalára?

-        Igen készít, de nagyon meggondolja, hogy mit tesz fel. Hatodik osztályos volt, amikor bejelölte egy arab-féle pasi és akkor nagyon megijedt, napokig velem aludt. Még nekem is alig akarta megengedni, hogy létrehozzam a közösségi oldalam.

-         Ami még kiakaszt, hogy nem akar enni, mert ő azt állítja magáról, hogy kövér.

-        Valóban kövér vagy csak vigyáz az alakjára?

-        Á, dehogy kövér! Mindennap jár az edzőterembe, mindenki el van ájulva – mutatok neked képet róla –, hogy milyen jól néz ki és ennek ellenére nem akar enni, ez engem nagyon idegesít.

-        Gimnáziumot kezdett a lányod. Mit szól ahhoz, amikor azzal szembesíted, hogy nem tanul? Elmondja nekem is, meg a barátnőimnek is, hogy ő tudja, hogy amit most csinál az neki nem jó, „De most ez van.” – közli. Felhatalmaz, hogy németből kikérdezhetem tőle minden nap a szavakat és amikor szólok neki, akkor „Hagyjál békén!” a válasz.

-        Mi a helyzet a barátokkal, barátnőkkel?

-        Az nincs. Volt egy barátnője, de konfliktus keletkezett közöttük valami fiú miatt. A gyerekem teljesen megszakította ezzel a csajjal a kapcsolatot, törölte a telefonszámát is. Csalódott benne és nincs nála visszaút. A többi barátkozás szerintem inkább felületes, érdekbarátság. Illetve a lányomnak nagyon erős akarata van, erőszakos és én azt figyeltem meg, hogy azokkal jön ki jól, akiket ő tud irányítani.

-        Bekopogtatott már a szerelem a lányodnál?

-        Persze, volt már szerelmes hatodik osztálytól kezdve minden évben.

-        Ahogy újabb és újabb szerelem jött, változott ezeknek a kapcsolatoknak a minősége? Mélyebbek lettek?

-        Azzal a fiúval, akivel tavaly nyáron ismerkedett meg a lányom, vele ő komolyan gondolta nagyon. Ő lett volna az első „igazi” szerelem. A fiú is belevette magát a dologba, volt ajándék, csoki, virág meg érzelem, de végül is csak másfél hónapig tartott az egész.

-        Hogyan viszonyultál ehhez az új kapcsolati minőséghez? Volt csókolózás?

-        Nekem ez nagyon tetszett, olyan aranyosak voltak együtt.

-        Milyen szituáció volt a legnehezebb, amit eddig átéltetek a serdülőkori időszakban?

-        Amikor csalódott ebben a fiúban, az nagyon nagy törés volt neki, nagy érzelmi hullámvasutat járt be. Két éjszaka fent voltunk, mindvégig beszélgettünk.

-        A bulizások kapcsán volt-e már valamilyen mélypont?

-        Egyszer berúgott, de erre azt mondta, hogy akkor olyan társaságban volt, hogy muszáj volt neki inni, mert különben kicikizték volna, ha nem iszik velük. Ezt a társaságot most viszont messze elkerüli, nem megy velük sehova, nem is barátkozik velük.

(Kép forrása: Pixabay)

-        Mit ivott, hogy annyira rosszul lett?

-        Akkor többfélét ivott: vodkát, koktélt és energiaitalt – ez volt a főbűnös –, és a tequilát is mondta.

-        Ez egy idősebb társaság volt vagy hasonló korúak?

-        A lányommal egykorúak voltak. Volt egy lány osztálytársa is – ebből a bandából –, akinek volt egy 18 éves fiúja, aki ezt a csajt otthagyta és erre a lány elkezdte pengével vagdosni a saját kezét. Ez a csajszi jár bulizni, meg minden hétvégén más fiúval fekszik össze. Meg is jegyeztem a lányomnak, hogy „Na, most ezzel a cselekedetével, azzal a fiúval aztán nagyon kiszúrt!”.

-        Úristen, és ő is 15 éves?

-        Igen, és nem csak isznak, dohányoznak, hanem most már drogoznak is.

-        Korábban beszéltél róla, hogy a lányod szívesen fordul az apjához. Apás vagy anyás a lányod? Meg tudod konkrétan mondani?

-        Szerintem számító. Ők még érdekemberek. Illetve velem kel, velem tanul, utána pakolunk be, nekem kell takarítania stb. Apa megjön a munkából és vele van a kikapcsolódás, az uszoda, az edzőterem. Én vagyok a rossz.

-        A lányok példaképként tekintenek az anyjukra, mint nőre, legalábbis beég a tudatalattinkba az anyai minta. Te nyomásnak érzed vagy lazán kezeled ezt a kérdést? Tesz-e például megjegyzést a külsődre, mint nekem a fiam?

-        Igen. Az apja világéletében sportolt, ő a példaképe. Én nem sportolok és beszól, rendszeresen megkapom, hogy „Nézzél már magadra!” vagy „Te is jöhetnél!”.

-        Ez bánt téged?

-        Bánt. Én soha nem beszéltem volna így az édesanyámmal.

-        Milyen testi tünetei voltak a pubertás kor beköszöntének?

-        Már alsós tagozatos korában, negyedikesen izzadt, aztán később megjelentek a pattanások.

-        Te, mint kozmetikus akkor sokat tudsz javítani az ilyen jellegű gondjain! Elfogadja tőled a segítséget?

-        A dac szerintem ebben is megmutatkozik, mert nekem nem engedi kinyomkodni a pattanásait, hanem a barátnőmhöz jár. A hónalj- és fazongyantázást viszont én csinálom neki.

-        Sminkeli magát? Van erre igénye? Megengeded neki?

-        Hajaj, van szempillaspirálja, korrektor, szájfény és a körmén gél lakk. A haját szeretné szőkíttetni, de azt nem engedjük neki, mert annyira szép és egészséges a haja. Mivel az apja is a természetes dolgokat szereti, így rá hallgat és így elfogadja. A tetoválás – hála Istennek – eszébe se jut. 

-        Melltartója van már?

-        Persze, az elsőt is – úgy hatodikos kora körül – ő kérte, hogy vegyünk neki, mert akkor is neki volt az osztályban a legnagyobb a cicije. A mostani lányok már nem takargatják, mint a mi időnkben, hanem inkább az a menő, kinek van nagyobb cicije. Így a gyerekem osztálytársai mind ezeket a kitömött, push-up melltartókat vették, és mondta a lányom nekem mindig, hogy „Milyen jó, hogy nekem van is mit belerakni!”. 85B-s melltartója van most.

-        Követi a divatot? Kiköveteli a márkás ruhákat?

-        Mivel gyerekként is már megkapta a jó minőségű cipőket – nem a márka miatt, hanem egy sportsérülés miatt – így eleve minőségi darabokat kap. Van neki miniszoknyája, rövid shortja, de ha úgy van, akkor a kevésbé márkás, áruházi is jó neki.

-        Hogyan készültetek az első menstruáció beköszöntére? Noha talán ez nem is annyira a serdülőkor velejárója ma már…

-        Az osztályfőnök már eleve szólt minden lányos szülőnek, hogy mikor kéne készülni erre, de hatodikos volt a lányom decemberben, mikor először megjött neki. Most is nagyon megviseli, olyankor iskolába se tud menni, annyira görcsöl a hasa, fáj a feje, van, hogy hány is.

Huuú, nagyon sok problémát szedtünk össze, amik általánosnak mondhatók a serdülőkor idején. Részben megemlítettük, hogy hogyan érintettek ezek téged. Viszont, hogy hogyan reagáltál ezekre, mely családtagokat sikerült bevonnod a nevelésbe, mit tettél, hogy megelőzd ezeket a helyzeteket, mi nem jött be és milyen megoldásokat javasolsz más szülőknek is, ezekről az interjú folytatásában beszélgetünk. Kedves Valódi Nő társam, van még olyan nehézség, amit ti átéltetek a lányoddal és szívesen megosztanád velünk? Írd meg nekünk! Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy Ildi hogyan jelzett vissza ezekre, kövesd a folytatást és olvasd el a 2. részt is!

Teljesítsd be női küldetésed!

Ha tetszett a bejegyzés, légy szíves oszd meg másokkal is! Köszönöm.

Továbbiakért kövesd a Valódi Nő blog Facebook oldalát!