Teljesítsd be női küldetésed!

Valódi Nő
Kisgyerek, kis gond… - csínytevések, hisztipara, miegymás

wikimediacommonsruzsoslogo.jpgOllóval bevagdosott viráglevelek, gépsonkába fújt takony és hiszti minden mennyiségben. Mit teszel? Túlkiabálod őt vagy zsarolni kezded? Íme, a helyes nevelési módszerek. (Kép forrása: Wikimedia Commons) Szinte nincs olyan kislány, aki piciként ki ne rúzsozná magát, fel ne venné anyja magas sarkúját, nyakláncát.

Zsivány tekintettel néz rád hátra, miközben próbálod utolérni. Azon morfondírozol, hogy hogyan kéne elkapnod az L-alakú ülőgarnitúra mögé, vagy a szobanövényeket tartó állványok közé befutó gyereket úgy, hogy közben egy cserép se essen le a barátnőd lakásában. Kínodban már te is nagyokat nevetsz, érzed, ha ez még tovább tart, a mérged teljesen elszáll és nem lesz hiteles az előadásod. Pedig nagyon készültél rá. Azt gondoltad, hogy olyan ruházást kap, amilyet még soha a két éve alatt. Nem tehette más, csak ez a kis gazfickó. Hiszen megtaláltátok az ollót eldugva az egyik fotel mélyedésébe és a levelek hiányzó darabjait éles vonalak határolják. Most meg kell próbálnod kemény anyukának mutatkozni. Az oké, hogy veszel valami új virágot helyette, de a gyereket is meg kéne látványosan nevelned… Te vagdostál ollóval mikor kicsi voltál?

A kisgyermekkori csínytevéseknek azt hiszem se vége, se hossza. Egyszer Andi barátnőm mesélte, hogy az óvodás lánya például reggelizés közben belefújta az orrát a gépsonkába :-) . Mivel szögletes volt a sonka, a Vivi azt hitte, hogy zsebkendőnek is használhatja. Te hogyan reagálnál egy ilyen esetre? Tudsz mondani hasonlót? Oszd meg velünk, hadd nevessünk!

Másfél éves volt a fiam, amikor egy őszi napon almás pitét sütöttem. A nagy tepsiben hűltek a piték a konyhában a pulton, volt amit már kiszedtem alufóliára, hogy megy majd a nagymamáknak. Valamiért átmentem a nappaliba.

 montazslogo.jpg

Mire visszaértem, a fiam éppen a kamionját tologatta a konyha járólapján a pitében :-) . Első mondatom a „Szégyelld magad!” volt, erre biztosan emlékszem. Próbáltam komolynak látszani és mindenféle irgum-burgumot elereszteni, hogy többet ne csináljon ilyet. Beszélni még nem tudott, csak hangosakat nyökdécselt, mintha nyomatékosítani akarná, hogy ő nem is tehet a dologról.

Mit tegyél, ha a kisgyereked hisztis, rossz dolgot tesz, nem akar aludni vagy fél a sötéttől?

Bármit is mondasz, bárhogy is fegyelmezed a kisgyermeked, soha ne felejtsd el, hogy nincs jogod hozzá, hogy a boldogságot kiöld a szeméből! Jó, persze, cseszd le, ha a szomszéd újonnan benikecelezett, bevakolt kerítését rugdalja a labdájával, de

ne a kölyködet szóld le:                                                        inkább a cselekedetén legyen a hangsúly:

Hogy lehetsz ilyen normálatlan  már megint?                      Szerinted ez normális dolog volt?

Míg az első esetben a gyerek saját magát fogja okolni, esetleg tovább ostorozza magát, addig a másik esetben a cselekvésen van a hangsúly, megfogadja magában, hogy többet nem tesz ilyet, vagy bocsánatot kér, ezentúl máshol rúgja a bőrt, vagy ha kárt tett valamiben, megtaníthatod a felelősségvállalásra is. Elsőben annyira izgult a fiam a tanítás alatt, hogy gyakorlatilag októberre sikerült lekaparnia az iskolapad széléről az élvédő famintás fóliacsíkot. Az apja megvette az új fóliát és együtt vasalták fel a kisfiúval a pad szélére. Amikor pedig egy osztálytársa peonzá-ját sikerült eltörnie, mondtuk neki, hogy a saját zsebpénzéből vegye meg a fiúnak az új játékot, adja oda neki és kérjen tőle bocsánatot. Többet nem is fordult elő olyan, hogy más dolgát tönkretette volna.

A lényeg, hogy tartósan, többször ismételten ne szégyenítsd meg a gyereked! Noha mindannyian szüleinktől örököltük ezt a fegyelmezési eljárást, mély sebeket tud ejteni az éretlen lelkeken. Hányszor hallottad otthon ezeket:

  • Az agyamra mész!
  • Elegem van már belőled!
  • Már megint kiöntötted a kakaót? Hihetetlen, milyen ügyetlen vagy!
  • Hármast hoztál haza? Nem kell tanulnod, legalább ilyen hülye maradsz!

Ha állandóan őt magát minősíted, meg van az esélye, hogy elhiszi magáról, hogy ő tényleg ilyen. Úgy érzi, hogy ezzel megvonjuk tőle a szeretetünket, hiszen az csak akkor jár, ha ő jó gyerek, ehhez a feltételhez kötöttük az ő elfogadását. Kirekesztettnek érzi magát a családból, először befelé forduló lesz, majd fokozatosan távolodik el a szülőktől, netán a felnőttek világától. Súlyos esetben önértékelési problémákhoz, csökkent önbizalomhoz, pánikbetegséghez, önbántalmazáshoz, evészavarokhoz vezethet. Ha pedig a megfelelési kényszerrel próbálja magát elfogadtatni környezetével, hogy őt újra szeressék, akkor elérheted, hogy egy akaratgyenge, vélemény nélküli, 180 cm-es tutyi-mutyi alakot, egy „bólogató Jánost” neveltél. Ezt akarod?

További, jól bevált szülői nevelési módszerek

Dömötör Ágnes: Szégyen és gyalázat c. írása alapján, Gyereklélek, 2019/3 szám.

  • Énüzenetekkel kommunikálj, vagyis azt mondd el, hogyan esik neked amit ő tett, te legyél inkább a beszélgetés fókuszában. Fejezd ki, hogy mennyit dolgoztok, hogy rend, tisztaság vegye körül, ezért ne tegyen tönkre semmit.
  • Hivatkozz a család közösségére! Noha én ezt is egy kicsit nyomásnak érzem, de valószínűleg a gyerek jobban elfogadja, hogy ne beszéljen csúnyán, ha elmondod neki, hogy ezzel a családra hoz szégyent, nem csak saját magáról állít ki bizonyítványt.
  • Kínálj feloldást, keressetek közös megoldást! Örökös probléma a ruhák elhagyása. Írasd be saját kezével a pulóverek címkéjébe a monogramját és az osztályt, állapítsatok meg közösen egy bizonyos összeget, amit a zsebpénzéből fizet ki, hogy az elhagyott ruha helyett újat vegyetek. Neked van erre bevált ötleted?
  • Állíts határozott korlátokat, de ezeket érzéssel közöld. Ne gázolj át szavaiddal a lelkivilágán, ne hajtogasd, hogy „Bárcsak nyugtom lenne tőled!”, vagy „Úgy nyerítesz folyton, mint egy ló.”, vagy „Olyan dagadt vagy, mint egy disznó.” stb.

Hiszti-miszti

Igen, ez az a kor, amikor semmit sem szabad a gyereknek. Ez a műsor megy egyfolytában: „Hagyj már egy kicsit békén!”, „Ne nyúlj a vázához!”, „Ne koszold össze a ruhád!”, „Ne hagyd elő a játékaidat!” „Nem szabad…”. Nem érti, hogy még pár hónappal ezelőtt, csecsemőként bármit tehetett – húzhatta a hajadat, eldobálhatta a kezéből a csörgőt, bugyborékoltathatta a szájában a spenótot és kenhette az asztalra –, mégis mindenért arany baba volt, mindenki csak mosolygott rá, most meg a legapróbb dologért is dorgálás jár. Mindez – érthető módon – dühöt vált ki a kisgyerekből, amit a hisztivel próbál a tudomásodra hozni.

A hiszti egyéb okai:

  • Mivel ekkor alakul ki az én-tudata, így egyre többször mást akar, mint te. Te sétálni szeretnél, ő a játszótérre menni, te tévéznél vagy pihennél végre, ő pedig nem akar lefeküdni.
  • A figyelmet akarja magára vonni. Ez főleg kistestvér születésekor fordulhat elő.

Így könnyítheted meg számára az életkorból adódó átmeneti időszakot:

  • Tudasd vele konkrétan, hogy mik a korlátok: mondd el neki, hogy a virágfejet nem szabad letépni és összemorzsolni, a cserépbe nem nyúlunk, a benne lévő föld nem homokozásra való, ne húzza le az asztalterítőt stb.
  • Pakold el a veszélyes tárgyakat, vagy őt különítsd el ebből a környezetből. Ha lehet, a virágcserepeket, törékeny tárgyakat, távirányítókat pakold magasabbra, ha pedig főzöl, tedd addig a járókába.
  • A figyelemelterelés csak átmenetileg működik, ezért csak veszély esetén alkalmazd. Ha pont a vasalódeszkán álló vasaló zsinórját markolássza, hogy éppen lerántsa a járólapra, mutass neki valami játékot vagy finom falatot, hogy kivond őt az adott helyzetből, de így nem tanulja meg, hogy mit nem szabad.
  • Alakíts ki neki megfelelő játszó-teret. Igen, ez megfelelő nagyságú szabad tér legyen, biztonságos bútorokkal és játékokkal, ahova ismételten szívesen tér majd vissza játszani.
  • Vásárolj neki olyan játékot, amivel a felnőtteket tudja utánozni. Folyton segíteni akar neked a főzésben? Te meg lehurrogod, hogy „Te még kicsi vagy ehhez.” Vásárolj neki egy játéktűzhelyet edényekkel és főzzetek egyszerre. Nagyszerű közös élmény lehet főleg, ha pár szelet sárgarépát is teszel a játék edénykébe.

Hiszti kezelési módszerek:

  • Fogalmazd meg számára, hogy ő most mit érez, nyugtasd meg. „Tudom, hogy most mérges vagy, de nem tudunk tovább a játszótéren maradni, mert jön haza apa, aki szeretne találkozni veled.” Öleld csöndben át. „Ugye te is szeretnél vele találkozni?”
  • Kínálj fel számára lehetőségeket kérdések formájában. „Rendben, öt vagy tíz perc múlva induljunk haza? Válassz!”, „Ma nem tudunk ugyan tovább maradni, de holnap vagy holnapután maradjunk tíz perccel többet?”. Így az az érzése, hogy figyelembe veszed őt és a döntéseit, nem csak az van, amit te akarsz.
  • Tárgyaljatok egymással, közös alkuban állapodjatok meg. „Rendben, még maradunk tíz percet, de akkor ha szólok, szó nélkül összepakolod a játékaidat, és megyünk.”
  • Ugyanúgy puszild meg, dicsérd ha van miért, mint a kisebb testvért. Vond be a pici gondozásába amennyire lehet és jutalmazd meg, ha jól csinálja.
  • Légy vele következetes! Ha eddig mindig kapott valami apróságot a boltban, akkor most ne csodálkozz ha a földre vágja magát, mert a harmadik üzletben nem vásárolsz neki semmit.
  • Lépj ki a szituációból. Ezt a legvégére hagyd, ha már mindent megpróbáltál és semmi nem segített. Egyszerűen maradj csöndben, ha észreveszed, hogy a szeme sarkából figyel téged, akkor ülj le egy padra és kezdj el olvasni vagy beszélgetni másokkal, menj át a szoba vagy a lakás másik részébe és kezdj valamilyen tevékenységbe.

Amit ne tegyél:

  • Ne ígérgess neki ajándékot, ne kapjon cserébe cukrot, csokit stb. Ezzel ugyanis te belemész a játszmába, ő majd egyre többet kér tőled, de azt is megérheted, hogy kiveri a kezedből az ajándék fagyit, megüt téged. Nem érti, nem tanulja meg, hogy a játéknak stb. egy bizonyos idő után vége van, hogy egy napirendet be kell tartani.
  • Ne kiabálj vissza! Hallom, ahogy a szomszédasszony a gyerekkel egyre hangosabban felesel. Mintha fokozatosan hangosítanák fel a rádiót. „Elegem van abból, hogy minden áldott nap ezt csinálod!” „Miért kell minden este ezt a műsort hallgatnom?” A gyerek pedig egyre hangosabban ordít vissza neki. Semmi értelme az egész folyamatnak, max. kifáradtok mind a ketten.
  • Ha lehet, ne üsd meg! Ha megütöd, akkor azt a pofont ugyan megérti, de hogy miért kapta, azt nem.

Vida Ági rövid, de szemléletes összefoglalója a hisztiről

Összefoglaló

Szerintem tök mindegy, hogy mi a baj a gyerekeddel éppen, hisztis vagy dacos vagy nem akar lefeküdni. Van egy olyan cselekvési sor, ami átfogóan érvényes minden ilyen magatartási problémára. Mivel a fogalmak már a fentiekben megmagyarázásra kerültek, így csak a tőszavakat sorolom fel.

A kisgyerek hisztijének, dacának, ellentétes akaratának megoldási sémája

Értsd meg őt

Nyugtasd meg

Tudatosítsd benne a korlátokat

Légy vele következetes

Kérdezd, beszéltesd

Kínálj alternatívákat

Tárgyaljatok, alkudjatok

Lépj ki a szituációból

Összességében tehát, ha rosszat tesz, ne szégyenítsd meg, ha egyéb gond van, menj végig (ha kell) a fenti sémán. Te ki tudnád még egészíteni valamivel? Mit javasolsz, ami általános érvényű ezekre a gondokra és beleillik ebbe a cselekvéssorba? Írd meg! Ne felejtsd, a csínytevéseidet is várjuk :-) ! 

Teljesítsd be női küldetésed!

Ha tetszett a bejegyzés, légy szíves oszd meg másokkal is! Köszönöm.

Továbbiakért kövesd a Valódi Nő blog Facebook oldalát!

www.facebook.com/valodinoblog

A bejegyzés trackback címe:

https://valodino.blog.hu/api/trackback/id/tr5915119458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

body_andras 2019.09.20. 12:32:43

Gépsonkába fújt takony nálunk még nem volt, de ami késik nem múlik...

Comte de Gippaud 2019.09.20. 16:07:52

Korrekt a poszt.
Annyival egészíteném ki, hogy sokan összekeverik a liberális nevelés fogalmát, a nem nevelés gyakorlatával.
A gyereknek igenis szüksége van arra, hogy tudja, hogy interakcióban van a világgal. Ha jót tesz, annak pozitív folyománya van, ha rosszat tesz, annak meg negatív. És itt jön be a következetesség szüksége is.

Valódi Nő 2019.09.20. 16:54:42

@body_andras: Igen, attól függ menyi idős és benne van-e a zsiványság :-)? Neked volt esetleg valami emlékezetes nem maradt gyerekkorodról? Vagy az ismerősök körében?

Valódi Nő 2019.09.20. 17:02:25

@Comte de Gippaud: Igen, ha idejében nem szoktatjuk őket korlátokhoz és nem mutatjuk meg, hogy hol a határ, ez egyre nehezebb lesz idővel és bizony a serdülőkorban, mint második dackorszakban már többnyire kezelhetetlenek a reakcióik. Amúgy számomra személyesen a következetesség betartása az egyik legnehezebb feladat.
Te meg tudnál valami gyerekkori csínytevést osztani velünk?

Lakle 2019.09.20. 18:40:11

Màsfèl èves, 10 hònapja mindennap magyaràzzuk szèpen, kiabàlva, apa, anya nagymama, hogy tilos a tv-re màszni. Mègis mindennap ez a műsor megy. Nekem kezd fogyni a türelmem...

kvadrillio 2019.09.20. 20:42:58

BEZONY..., BEZONY.......A HOLOKAMU TÚLSPILÁZÁSA IS BETE3GSÉG ! LE KELL RÓLA SZOLPNIO !!!!! MÁSOK IS HALTAK MEG A II, VILHÁBRÚBAN KEGYETLENEBBÜL MINT A ZSIDÓK ! A BOTLATÓKÖVEKET (NEMTOM KIJAFASZ TALÁLTA KI !) PEDIG FEL KELL SZEDNI, SZÉTTÖRNI, MERT A MAI IDŐS EMBEREK CSAK ELESNEK TŐLE ÉS BELEDÖGLENEK EBBE A FASZ ZSIDÓ TÚLLIHEGÉSBE !!!!!!!!

Botlatókövek: az én házam előtt nem lesz semmi ilyesmi!

Faluvégi Katalin
2019. szeptember 18, szerda
11:30
Közösség
Címlap, kiemelt

Gunter Demnig 10 magyar városban helyezett el a múlt hét folyamán botlatóköveket. Ám nem mindenki nézte ezt jó szemmel. Kérdés, vajon el lehet-e a múlt nyomait tüntetni. Faluvégi Katalin, az egyik áldozat

Valódi Nő 2019.09.20. 21:42:29

@kvadrillio: Bocsi, de biztos ehhez a témához szántad? Ha igen, ezt sajnos kénytelen leszek kimoderálni, mert ez több, mint off.

Valódi Nő 2019.09.20. 22:20:12

@Lakle: Biztos, hogy nem könnyű... Én nem vagyok gyerekpszichológus csak egy anyuka. Ha már mindent kipróbáltatok, ami fentebb szerepel, elmagyaráztátok neki, hogy tv nem mászóka, hogy sokat dolgoztatok érte, hogy megvegyétek és ő tönkreteszi stb., még ha nem is tud talán válaszolni ebben a korban, de megérti, hogy ha valamit határozottan nem akartok, hogy ne csinálja. Felmerül a kérdés, vajon miért teszi? Ha ezt is lezongoráztátok és eleget foglalkoztok vele, tehát a figyelem felkeltése stb. sem lehet ok, hát tényleg csak a büntetés marad. A lényeg, hogy ez ne legyen távol ( értelmében ) a büntetendő cselekvéstől. Tehát ha a tv-re mászás a baj, álljon ezzel összefüggésben a bünti. Hiába fogod tőle elvenni a kedvenc játékát, nem tudja összerakni, hogy mi köze a tv- hez, csak dühösebb lesz rátok. Tehát inkább vmi filmnézési büntit találnék ki. Amelyik nap felmászik rá, aznap nem nézheti rajta a kedvenc meséjét, dvd-jét. Szerintem egy kis ijesztés is belefér, hogy "Figyelj, megbetegedett a tv, mert rámásztál. Mi lenne, ha apa vagy anya rád mászna? Nehezek lennénk neked? Játékosan ki is próbálhatjátok: tegyél 1-2 lexikont a fekvő gyerekre pl. Látod, te is ilyen nehéz vagy a tv-nek. Ahogy te alig kaptál levegőt, a tv se kapott tőled és most beteg lett. Akarod, hogy a tv meggyógyuljon? Akkor ne mássz többet rá blablabla.

kvadrillio 2019.09.20. 22:55:29

ismeretlen dolgok a fent felsoroltak......soha még hasonló sem fordult elő a gyereknevelés során.....érthetetlen dolgok ezek.

0rdas 2019.09.20. 22:57:42

@Valódi Nő: vagy gyorsabb: ráüvöltesz, hogy micsináááász és durr egy pofon

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.09.21. 09:42:08

Pár jól elhelyezett pofon csodákra képes.

Valódi Nő 2019.09.23. 13:26:12

@kvadrillio: Azt hiszem nagyon, nagyon szerencsés vagy, örülj neki nagyon! Vagy netán különleges szülői képességekkel rendelkezel? Sajátos módszereket alkalmazol?

Valódi Nő 2019.09.23. 13:28:15

@0rdas: Ugye nem baj, ha ezzel nem értek egyet? Mivel @MAXVAL is a pofonos ládát nyitná ki inkább, hogy ne ismételjem magam, mindkettőtöknek ott válaszolok.

Valódi Nő 2019.09.23. 13:35:42

@MAXVAL bircaman közíró: Lehet, hogy az adott pillanatban igen sőt, lehet örökre tartani fog a gyereked tőled, de nem tiszteletből, hanem félelemből.
Soha nem felejtem el, egyszer apámmal néztünk egy dokumentumfilmet egy törzs életéről, ahol úgy köszöntötték a tagok egymást, hogy egymás fejére helyezték a kezüket. Kb. 10-12 éves lehettem. Gondoltam én is kipróbálom a köszöntést, mire akkora átszállót kaptam, hogy még néha ma is eszembe jut. Na soha többet nem jutott eszembe apámmal játszani olyat, ami testi közelséget jelentett.
"A kutatók azt is megállapították, hogy minél több testi fenyítésben részesülnek a gyerekek, annál jobban ellenállnak szüleiknek, és kapcsolatuk is annál rosszabb velük." - idézet egy cikkből: femina.hu/gyerek/szuloi-pofon/ . Szóval lehet, hogy csodákra képes, de a nyoma örökre megmarad. Te amúgy gyakran és sikerrel alkalmazod?