A Valódi Nők kiborulnak… Ez most éppen nem egy tipikus női, hanem egy blogger kibukás rövid története. (Kép: Pixabay) Nem azért nincs poszt, mert jön a karácsony és nem is azért, mert nem készültem. A kevés időre sem akarok hivatkozni. A poszt elkészült, amiben egy különleges önismereti játékot szerettem volna bemutatni nektek, amit akár karácsonyi ajándékként is megvásárolhattatok volna hozzátartozótoknak, barátnőtöknek, amennyiben érdeklik őt az ezoterikus, spiri dolgok. Csakhogy a tulajdonos kiadója közbeszólt, és innen, a blog.hu-ról mindenféle jogi fenyegetés mellett le kellett vennem a már fent lévő posztot, ami nyilvánvalóan ingyen reklám lett volna az eszköznek is és a tulajdonosának is. Értelemszerűen a poszt a Facebookon pedig, már meg sem jelenhet :-( .

Az az igazság, a karácsony fintora, hogy elüzletiesedett világunkban azt hiszem, hogy vajmi kevés jó szándék, jóindulat fedezhető csak fel. Muszáj kiírnom, hogy igen, egy olyan tartalmat szerettem volna veletek megosztani INGYEN, amiért én egy fillért sem kapok. Csak mivel élőben kipróbáltam és elnyerte a tetszésemet és gondoltam más is fejlődhet általa, jobban megismerheti önmagát, ha pedig mással együtt játssza, akkor egymást, egy tartalmas időtöltés, még személyiségfejlesztő coach-ok is használhatnák a munkájuk során, gondoltam miért ne… De nem, ez nem elég, sőt… Kérdőre vontak, hogy milyen jogon teszem ezt. Elszomorító, hülye világban élünk. Gondolom a kiadó akkor engedélyezte volna, hogy írhatok pár mondatot – ami a terméküknek több tíz- meg százezret érő ingyen reklám –, ha tejelek nekik. Én fedezem fel a lehetőséget, én írom meg a cikket, őket reklámozom és még nem, hogy nem ők fizetnek nekem, hanem megfenyegetnek, hogy jogi lépéseket tesznek ellenem.

Na ilyenkor hiszem azt, hogy nincs célom… bárcsak meg se álmodtam volna, bele se kezdtem volna… Voltál már így? Nincs értelme dolgozni érte: tanulni, tanfolyamra járni, minden nap dacolni az elemekkel, élére állítani minden garast, megzabolázni, legyőzni magam. Elnézést mindenkitől, de azt hiszem kibuktam… Miért van az, hogy ha valami jó van születőben, azt rögtön el akarják mások gáncsolni, rossz szándékkal negatív bélyeget sütnek a húsodba és könyörtelenül élvezkednek azon, hogy te, ott legbelül a fájdalomtól vérzel? Emberség, együttérzés, jó szándék… naívnak tűnő, idealista hitem labilis alapkövei. Ebben a pillanatban igenis úgy gondolom: nem jó erre az alapra építeni.

Átadom magam az érzésnek: élvezem, ahogy kigurulnak a szavak a villogó kurzor alól, enyhül a szorító érzés a mellkasomban, kitisztul a látásom, a tenyerem is végre száraz és végre kiszakad a sóhaj. Enyhül a düh, a méreg, a tehetetlenség. Neked van ilyen gyógyító tevékenység, amiben le tudod vezetni az elkeseredésedet, a szomorúságodat, a bánatodat vagy a mindent szétroppantani akaró indulatodat? Jó, hogy leírhattam mindezt, köszi, hogy meghallgattál! Igen, hallom ahogy mondod, hogy „Nézd meg a motivációs posztod, amit tegnap kiraktál a facen!” Jó, értem, megyek és megnézem a kisfilmet, ötször, tízszer, százszor…

Újra melegek az ujjaim, az agyamban ugyan egy kicsit még lilán lüktet a vér – érzem a halántékomon, de most már megmaradok. Ilyenkor te is tudod ugye? Ha alszol rá egyet, új erőre kapsz megint. Kívánom neked, hogy az ünnepre készülődésben minél kevesebb bosszúságod legyen és ha teheted, légy emberséges a másikkal, hátha viszonzásul te is azt kapod az élettől!

Ha szeretnéd, hogy kommented bekerüljön a Valódi Nő kézikönyvbe, csatlakozz a Valódi Nő Facebook csoporthoz:

https://www.facebook.com/groups/427112458156085/?source_id=654622728041634

Teljesítsd be női küldetésed!

Ha tetszett a bejegyzés, légy szíves oszd meg másokkal is! Köszönöm.

Továbbiakért kövesd a Valódi Nő blog Facebook oldalát!

www.facebook.com/valodinoblog