Közeledik a Valentin-nap.
Kétféle csoportban zuhannak rám a cikkek, blog és közösségi média bejegyzések. Az egyikhez tartozók mindenféle ajándék ötleteket ömlesztenek ránk – ránk, akik kétségbeesetten veszünk tudomást róla, hogy az idén se marad el február 14. A másik csoportba pedig azok a gondolatfolyamok tartoznak, amelyek próbálják megmagyarázni e nap értelmét. Te melyik típusú írásokat olvasod szívesebben? Komoly erőfeszítéseket tesznek íróik (tényleg így gondolom!), hogy tartalommal ruházzák fel e napot, hogy jelentőséget tulajdonítsanak neki. Hogy megteremtsék a hangulatát számunkra, és mi boldogan, szerelemittasan lepjük meg kedvesünket valami kreatív csecsebecsével, ami méltóan közvetíti a „gondoltam rád” őszinte üzenetét.
Az utóbbi években én is görcsösen igyekezek az ünnep hatása alá kerülni, de egyre nehezebben megy. Te, hogy vagy ezzel? Alig várod már, vagy számodra is nehézkes beleélni magad a hős szerelmes szerepébe? Pedig egyre több a hasznos cikk, az ötlet, egyre bővebb az árukínálat e téren. Úgy látszik, nem ezekben rejlik február 14 csodája.
Emlékeim közt kutatok, hol is veszthettem el a Valentin-nap varázsát…
Már tizennégy évvel ezelőtt járok, a megismerkedésünk után pár hónappal. Emlékszem, gyümölcstortát sütöttem, aminek a tetején piros, félbevágott eperszemekkel raktam ki a szívalakot. Tényleg őszintén jött, nem éreztem cikinek az eperszívecskét. Olyan év is volt, amikor elhatároztam, hogy reggelire szívalakú tükörtojásokat fogok sütni – rohantam haza örömmel a serpenyővel. Aztán az évek múlásával mindez a nappali asztalára kitett, szögletes üvegedénybe állított, merev dróthuzalon ücsörgő rafia-szívvé szelídült. A cuppogós szívalakú párna pedig a gyerek ágyában kötött ki. Te miket tettél, vagy vettél Valentin-nap alkalmából? Milyen ötletekkel lepted meg szerelmedet? Írd meg! Igen, a lelkem mélyén újra átélem azokat a régi ünnepnapokat. Istenem, de hiányoznak!
Valami a hosszú évek alatt elveszett.
Ez a magyarázata, hogy miért tűnik erőltetettnek az ünnep, hogy nem hatnak az újságcikkek. Kimondom helyetted: elveszett a szerelem. „Együtt töltött évek egymásba fonódó sora gyűrűzik mögöttünk és észre sem vettük, hogy ez a kis alattomos szerelem elillant közülünk.” (Valódi Nő)
Te is így élsz már évek óta? Illedelmesen, jó kedveshez méltóan meglepődünk a kapott virágon, meghatódva keressük a szavakat az étteremben az asztalnál, mi magunk is mosolygunk a szívecskés alsógatyán, de eljátsszuk a szerelmet évről évre. Hátha most is jól sikerül az alakítás. Az ilyen-olyan ötvenárnyalatos filmen a moziban, némán ülünk egymás mellett, talán egymás kezét sem fogjuk meg. Zavartan nézünk utána egymás szemébe. Félünk, hogy meglátunk egy pici hazugságot abban a bizonyos tükörben. Este van, az ágyban végre behúzódik az utolsó felvonás után a színpad függönye, ez az év kipipálva, jöhet a következő Valentin-nap jövőre!
Teljesítsd be női küldetésed!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.