(forrás: Éva magazin weboldala)

A legfelemelőbb történeteket mindig az élet írja!

Mindannyiunknak vannak rejtegetett történetei, amiket féltve őrzünk. Begyűrjük a tenyerünkbe őket, majd a jelképes papírgombócot a kabátunk legbelső zsebébe dugjuk. Vagy ott lapulnak fiókjaink legbelső sarkában, netán szekrényünk egyik alsó polcán egy kopott, régi fadobozban.

Te esetleg naplót írtál belőlük? Tán még le is lakatoltad? Lehet, papírra sem merted vetni… Bevésted a történeted szavait a szíved, a lelked kőtábláira. Nehezek az emlékek, egyedül cipeled őket, nem oszthatod meg senkivel. Súlyosak lennének még a szavak is, ha formába öntenéd. Így csak pakolod be őket az évek során abba a bizonyos puttonyba. Minden belekerül, ami bánt, ami fáj, amit nem tudsz megbocsátani, amit nem tudsz elengedni.

Mikor bújnak elő a leírt szavak? Néha, egy-egy nagytakarításnál kinyitod-e a dobozkád tetejét? Bele mersz-e olvasni a saját titkaidba, vagy csak leporolod és gyorsan körülnézel vajon van-e tanúja a hirtelen zavarodnak? Ha pedig megbizonyosodsz róla, hogy egyedül vagy, akkor a titok-dobozt még egy polccal lejjebb csúsztatod. Nem akarsz szembesülni a tartalmával. Örülsz, hogy végre már elfelejtetted, hogy újra mosolyogni tudsz. Elég neked az is, ha néha-néha az éjszaka leple alatt, vagy egy-egy fáradt hajnalon megkísértenek a történeteid. Felbukkan egy szó, felsejlik egy arc a távolban, hallod a soha nem felejtett hangot, érzed a simogatást, eszedbe jut amit nem tettél meg, pedig meg kellett volna. Igen, nincs olyan hónap, hogy egy ilyen kis epizód meg ne történne veled, de már megnyugodtál. Nincs hangos zokogás, max. egy legördülő könnycseppet elmorzsolsz az arcodon. Ennyi. Az árat megfizetted, a béke most már neked is jár. Minek mindent újra felbolygatni? Minek bármit is a napvilágra hozni?

Neked is van ilyen történeted?

Milyen? Vidám, tanulságos vagy mélyen szomorú? Téged bántottak vagy te bántottál meg valakit? Valakinek a pusztító, rossz szokásának áldozata lettél vagy saját magad élted át a lelki pokol legmélyebb bugyrait? Mennyi idősen élted át? Tán még gyerekként? Vagy felnőttként sokkolt a túlélhetetlennek ítélt élet? Kik voltak a társaid a történetben? Régi osztálytársak, a gyermeked, szülőd, esetleg a legjobb barátod? Fel tudtál belőle újra állni? Mi segített?

Kérdések záporoznak. A válasz pedig ott van benned, a te személyes történetedben. A betegségedben, a küzdésedben, a kitartásodban, a szégyenedben, a megcsalatásodban, a megcsalásodban, az éhezésedben, az elherdált jómódodban, a sebeidben, az ütéseidben, a haláltusádban és a feltámadásodban.

Minden Valódi Nőnek van egy szívbemarkoló, tanulságos, lelkiismeret furdalást okozó, könnyeket fakasztó története. Egy emlék az anyáról vagy apáról, egy mélyen elnyomott rosszalló érzés a mostoháról, egy szőnyeg alá söpört félrelépés, egy halvány sejtés egy meg nem szült gyermekről, egy nap mint nap szembenézésre kényszerítő, le nem győzött gyengeség, ami végső erőnket is felemészti. Ott kísért az erőszak szelleme a hálószoba falai között, tudatunk mélyéről tör fel egy leszbikus serdülőkori botlás, rettegett tanárunk képe villan fel minden reggeli óracsörgésre és vakon botorkálunk szorongásaink, félelmeink útvesztőiben. Vagy csak egyszerűen: nem vagyunk boldogok.

Nem vagy egyedül a történeteddel!

Hasonló témákban lehetett írásokat beküldeni az Éva magazin, Írd ki magadból! című pályázatára. Az idén rekordszámú több, mint 250 személyes történet érkezett. A zsűri által kiválasztott 21 legjobbnak ítélt sztori kezdő részleteit a következő linken találod: http://www.evamagazin.hu/evadij/ . Szavazz a neked legjobban tetsző, a legizgalmasabb történetet sejtető mondatokra május 18-ig! A legtöbb szavazatot kapó írás közönségdíjat kap. Ha pedig szívesen merítenél erőt Valódi Nő társaid írásaiból, a teljes történeteket az Éva magazin nyári lapszámában olvashatod.

Teljesítsd be női küldetésed!