Teljesítsd be női küldetésed!

Valódi Nő
Bezárt ajtók mögött…

bekaidezetlogo.jpg

Tudom, hetek teltek el, de ez a korona-mizéria nálam is felborította egy kicsit nagyon az eddig jól működő családi rutint. A párom 2 hetes kötelező munkahelyi karanténba készül, a serdülő gyerekem most már nekem szól vissza nap, mint nap a tanár helyett, mosogatás közben becikáz az online földrajz óra tanári mondata, hogy a – zivatarban villám és mennydörgés van a záporban pedig nem – , de többet kell főzni itthon a bezárt menzák miatt, aggódás a munkahely minél tovább kitartó türelme végett, félelem a betegségtől, a szeretteink elvesztésétől. Ezek kúsztak be a napjainkba, mindannyiunk napjaiba. Téged mi az, ami most próbára tesz, ebben a helyzetben?

Ráadásul az időjárás is a bolondját járatja velünk: a korán kipattant sárgabarackvirágok barnán dideregnek az ágakon, korai volt az öröm, valószínűleg a múlt héten elfagytak. A fenti képet még a múlt heti hóesésben készítettem. Próbálok visszatérni a régi életemhez, az ismerős rendszerre emlékeztető, de merőben új rutint kialakítani. Hiába, az ember, ember marad: a megszokott dolgok adják életének biztonságos kereteit még akkor is, ha tudjuk, hogy minden változik és ez a fejlődés záloga. A bensőnk valahogy zsigerből mégis berzenkedik az új, az idegen, az ismeretlen ellen.

Ezért úgy érzem, most az tehet jót, ha ezt a kéretlenül az életünkbe tolakodó szituációt kóstolgatjuk egy kicsit, mint valami új ételt. Mindenre azt mondják a pszichoguruk, hogy: „- Fogadd el!” Nem, valamiért nem megy, nem lehet rögtön nekiesni, legyűrni és csak úgy a bensőnk részévé tenni. Az érzéseink mutatják meg, ha zavar van ebben a folyamatban. Te mit érzel? Ellenállás van benned? Tán haragszol a vírusra, azokra, akik ide behurcolták? Te magad is papír cetlikre, haragos üzenetet írtál a környezetedben önkéntes karanténba vonuló kamionsofőrnek, hogy „Maradtál volna inkább kint! Minek jöttél haza, hogy megfertőzz minket?” Szemetet dobáltál a piros figyelmeztetéssel veled szembenéző lépcsőházi ajtók elé, netán az ilyen családi házak udvarába? Nem kövezlek meg érte, ne félj. Csak arra kérlek, hogy elemezd ki magadban, hogy ez miért történhetett meg veled! Jó, persze, hogy szomorúvá tesz, hogy idáig tudunk süllyedni ebben a hirtelen ránk nehezedő, filmjelenetbe illő helyzetben. Talán már te is bánod, így utólag, hogy ezt tetted. Igen, eljött az ideje a valódi önmegismerésnek. Ne csak azt a mézes-mázas, szép oldalunkat lássuk, amit kiteszünk a kirakatba. Lássuk meg azt a sötét énünket is, a lelkünk mélyén lapuló szürke árnyékunkat, ott legbelül. Igenis számíts rá, hogy ha az agyad VÉSZHELYZET jelzést kap, akkor ezek a felszínre fognak törni. Önzés, kapzsiság, irigység, kárörvendés, félelem, szorongás, boldogtalanság, szegénység, munkahelyvesztés, bizonytalanság, meg fognak nyilvánulni. Keresd már most, hogy mik azok a rossz tulajdonságok, megnyilvánulások, cselekvések, amik utat törtek magadban ebben a pár hétben. Te milyen negatív érzéseket azonosítottál magadban, írd meg nekünk, nem ítélünk el érte! Kezdem akkor a sort én: bevallom, hogy vettem 10 kg lisztet, cukrot stb., tehát betankoltam élelmiszerből :-(, kaptam is hideget-meleget érte. Hogy mit kezdhetünk aztán ezzel – már ki is kristályosodott a gondolatmenet a fejemben – nem most fogok foglalkozni, hanem az elkövetkező két posztban!

Jelenleg inkább koncentráljunk a dolog jó oldalára, amit én nem fogok végigragozni, sokan megtették már. Viszont amit egyértelműen tapasztalok az, az a Messenger-üzenet és e-mail, meg korona-vicc és nem vicc roham, építő és embereket összefogó kezdeményezések, ismeretanyag megosztások, tudományos cikkek továbbküldése, ami ledöbbentett. Ráadásul sokszor olyan emberektől, akiktől soha nem szoktam kapni, vagy jóval visszafogottabb mértékben. Igen, a vírus összehozott bennünket, embereket. És ez jó, örüljünk neki és használjuk ki ezt a lehetőséget: egymás felvilágosítására, bátorításra, ha eljön az ideje, együttérzésre, vagy akár munkalehetőségek népszerűsítésére! Írjatok egymásnak minél többet! Ha csukott ajtók mögé is kényszerültünk, tárjuk ki szívünket egymás felé! Osszuk meg, ha szomszédasszony jópofa és profi maszkokat varr eladásra, ha valamelyik hírről kiderül, hogy téves információ van benne, ha takarítót, ételkiszállítót keres egy vállalkozó-ismerősünk, ha valaki gumikesztyűt értékesít normális áron, mert felvásárolta egy bezárt nagyker árukészletét, a támogató felajánlásokat az egészségügy felé főleg, amiket mi, magánemberek is támogatni tudunk, építő ötleteket az idő eltöltésére stb. Te milyen új hírt osztottál meg a közösségi médiában? Próbáljunk a pozitív, a hasznos információkra koncentrálni és embernek maradni, ebben a még közel sem embertelen körülményben!

Ha szeretnéd, hogy kommented bekerüljön a Valódi Nő kézikönyvbe, csatlakozz a Valódi Nő Facebook csoporthoz:

https://www.facebook.com/groups/427112458156085/?source_id=654622728041634

Teljesítsd be női küldetésed!

Ha tetszett a bejegyzés, légy szíves oszd meg másokkal is! Köszönöm.

Továbbiakért kövesd a Valódi Nő blog Facebook oldalát!

www.facebook.com/valodinoblog

A bejegyzés trackback címe:

https://valodino.blog.hu/api/trackback/id/tr5615572890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.