Miről árulkodik a betegség? Megtudhatod, hogy milyen lelki problémák állhatnak a tünetek hátterében. Te hiszel abban, hogy a testi tüneteink valami tudati-lelki síkon megjelenő hiányosságra, megtanulandóra próbálnak minket rávezetni? (Kép forrása: Pixabay)

Számtalan cikk született ebben a koronavírusos időszakban arról, hogy mit is tanulhatunk életünk eme váratlan eseményéből. Például fogadjuk el a változásokat, akár a digitális távoktatásra, akár a home office-ra gondolva. Megtanultuk jobban felhasználni a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, megtanultunk gazdálkodni az idővel, az élelmiszerrel. Újraértékeltük a családunkat, idős szüleinket, az otthonunkat, amibe az utóbbi, mókuskerekes időben már szinte csak aludni jártunk haza.

Ha viszont konkrétan ráközelítünk magára a betegségre és tüneteire, akkor a „kórság” lényegének egy újabb jelentéstartalma kerül a felszínre. Ruediger Dahlke, a spirituális pszichoszomatika egyik kiválósága, számos művet tárt az érdeklődő magyar olvasók elé is, amelyekben megpróbálta feltárni az egyes betegségeink és lelki kiváltó okaik közötti összefüggéseket. Amennyiben sorsunkért felelősséget vállalva, bele merünk nézni betegségeink tükrébe, a betegség esélyt jelenthet önmagunk jobb megismerésére és a gyógyulásra. Mivel a koronavírus fertőzést még nem elemezhette megjelent könyveiben, így próbáljuk meg – elvei alapján – közösen feltárni, mit is üzen ez az új járvány nekünk.

Fordítsuk tehát figyelmünket a koronavírus okozta tünetek felé! „Az újfajta koronavírus okozta megbetegedés leggyakrabban enyhe tünetekkel jár, láz, köhögés, légszomj, izomfájdalom és fáradékonyság jelentkezhetnek. Ritkábban súlyos kórforma alakulhat ki, ami tüdőgyulladással… járhat.” /Forrás: https://koronavirus.gov.hu/gyik / Sokan említették még a szaglás/ízlelés elvesztését.

A koronavírus-fertőzés

A fertőzés, az antibiotikumok feltalálásáig a leggyakoribb haláloknak számított. Most pedig menjünk végig a betegség jellemzőin, legfontosabb tünetein. Az egyes témák végén felsorolom azokat a kérdéseket, amiket érdemes feltenned magadnak, ha úgy döntesz, hogy az elméd-lelked szintjén is dolgoznál ezzel a fertőzéssel, nem csak a testi megvalósulás szintjén.

Mit jelent a gyulladás? A fertőzések rendszerint valamilyen gyulladással járnak együtt, ez jelenik meg az orvos által adott diagnózisban is. Ha magát a gyulladást, mint nyelvi szóképet vizsgáljuk, szó szerint lángra lobbanást jelent. De vajon mi lobbanhat lángra? Ha a háborúkat, harcokat vesszük párhuzamul, akkor a kirobbanás oka mindig valamilyen konfliktus a harcban álló felek között. Tehát egy olyan feldolgozatlan, megoldatlan konfliktust hordozunk magunkban, amire nem találunk megoldást, mert kerüljük a valakivel vagy valamivel (a személy, vagy esemény felidézésével, fájdalmasságával) való szembesülést az elménk szintjén, ezért süllyed a testi megvalósulás szintjére. Kérdések:

1. Hogyan fogadom a konfliktusokat az életemben? Elfogadom, vagy pedig ellenállok?
2. Van-e olyan konfliktus, amivel nem akarok szembenézni, elnyomom magamban, kényelmetlenül érint, folyton kitérek előle?
3. Mi az, amiből problémát növesztek ahelyett, hogy magamba fogadnám és megoldanám?

Mit jelent a fertőzés? A kórokozók – amik lehetnek baktériumok, vírusok, gombák stb. – bejutnak a testbe. Mivel többnyire ezek velünk együtt élnek, az, hogy megbetegítenek-e bennünket vagy nem, attól függ, hogy elfogadjuk-e a velük való együttélést vagy pedig elutasítjuk. Visszatérve az elme szintjére – mivel életünkben nem kerülhetjük el a konfliktusokat –, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy elfogadjuk-e őket, tudunk-e velük együtt élni? Amennyiben nem fogadjuk be tudatunkba a konfliktust, hanem ragaszkodunk a problémamentes, zavartalan életünkhöz, akkor majd testi szinten a kórokozókat kell, hogy beengedjük, a testünket kell kinyitni előttük. Az, hogy ezek a betegségokozó élősködők mely szervünknél fognak éppen behatolni, melyik legkisebb ellenállású helyen, annak külön jelentése van. Kérdések:

1. Hogyan reagálok a konfliktusaimra? Együtt tudok élni velük, vagy ragaszkodok a konfliktusmentes élethez?
2. Milyen a hozzáállásom (elfogadom, elutasítom vagy hárítok)?

Most pedig menjünk végig sorban a tüneteken.

Láz: A calor, vagyis latinul a hő, forróság magának a gyulladásnak az egyik kísérő tünete. Lázról 38 fok feletti testhőmérséklet esetén beszélünk. Jelképezi az ellenállásunk hőfokát, az izgalmi állapotunk, elfojtott lelki sérüléseink mértékét, a heves érzelmeinket. Ez utóbbiak legtöbbször: a düh, felháborodás, csalódás vagy aggodalom. Legbelül még mindig ellenállunk és harcolunk ahelyett, hogy megoldanánk a minket feszítő problémát. Kérdések:

1. Mi az, ami ennyire felindít, felizgat a mélyben?
2. Minek állok ellene ilyen felfokozott mértékben?
3. Mit szeretnék már ennyire megvalósítani az életemben, mit várok ennyire lázasan?

Száraz köhögés: Kaparós torkunk a másokkal való beszédet, vitákat a minimálisra kényszerít csökkenteni. Ha folyamatos a köhécselés, akkor ez azt jelzi, hogy az illető meg szeretne szólalni egy bizonyos dologban, de ezt nem teszi, vagy nem engedik neki. Ezért köhögéssel és/vagy krákogással próbálja magára felhívni a figyelmet. Ha ugatóvá válik, ez a tőlünk jövő durva, valakire történő ráugatást jelenti. Kérdések:

1. Miben, hol, ki által nem találok meghallgatásra?
2. Mi az, amit feltétlenül közölni akarok? Hogyan érhetem el, hogy rám is figyeljenek, hogy a szavaimnak súlyuk legyen?

Szaglás/ízlelés elvesztése: Az orr, torok szervei és az érzékszerveink arra mutatnak rá, hogy milyen a kapcsolatunk, kommunikációnk a környezetünkkel, a benne élő emberekkel. A szaglás, mint érzékelés azt fejezi ki, hogy milyen mértékben és mélységben vagyunk fogékonyak a lelki élményekre. De mi is az, amit a szaglás elvesztése jelképezhet? Gyakran használjuk a beszédben, hogy „nem bírom a szagát”, „bűzlik a dolog” stb. Gondoljunk arra is, hogy a párválasztás egyik sarkalatos pontja a kémia, vagyis, hogy szeretjük-e a másik ember kipárolgását, vagy undorítónak tartjuk. De mielőtt a másik emberhez való viszonyunkat taglalnánk, gondoljunk elsősorban magunkra. Ezek fényében tegyük fel a kérdéseket! A rájuk adott őszinte válaszaink, még ha több fáradtsággal is járnak, mint ha parfümfelhővel fedjük el a bennünk zajló konfliktusok bűzét, végül alaposabb megtisztulást, lelki higiéniát eredményeznek. Kérdések:

1. Elfogadom-e magamat, a saját testemet, annak illatát vagy nem? Egyre több parfümmel, dezodorral próbálom elfedni?
2. Mi az, ami nem tetszik tudat alatt a saját személyiségemben? Unalmas vagyok? Nem vállalom fel az egyéniségemet? A többiekhez próbálok inkább hasonlítani? Nem merek tőlük különbözni?
3. Életemnek melyik területe az, amiben csak a látszatra, a felszínre hagyatkozok, ahelyett, hogy a dolgok mélyére ásnék?

A bőrérzékelés után az ízérzékelés az, amivel a legközvetlenebbül lépünk kontaktusba a környezetünkkel, leginkább az élelmiszerekkel. Szándékosan torzítjuk el ízérzésünket, már nem elég a természetes, hanem ízfokozókat, ételízesítők, fűszerek garmadáját szórjuk az ételeinkbe. Nem csoda, hogy a chips-től, és egyéb rágcsáktól függőkké válunk, hiszen tele vannak ízfokozóval. Valami hiányzik az életünkből, amit a saját magunk túlingerlésével próbálunk meg pótolni. Ami észlelésünk megmaradt, azt pedig elnyomjuk például a dohányzással. Kérdések:

1. Mi hiányzik az életemből, ami miatt sivárnak, unalmasnak érzem?
2. Mit próbálok a túlfűszerezéssel kompenzálni? Miben tévelyedett el az ízlésem? Egyáltalán a saját normáimat, vagy pedig a mások által rám erőltetett külcsínt próbálom meg követni?

Légszomj: A légzés az élet bázisa, egyfajta ritmus szerint, önműködően zajlik. A lélegzet a polaritásban – adás-kapás, bezárkózás-nyitottság, korlátozottság-szabadság – zajló életünk szimbóluma. Még ha szívesen is vagyunk magunkban, a légzés automatikusan kényszerít arra, hogy kapcsolódjunk embertársainkhoz: másokkal egy levegőt kell szívnunk, nem tudunk elkülönített, saját levegőt belélegezni. A levegő beszívása által – akár tetszik, akár nem – kapcsolódunk ellenségeinkhez, azokhoz az emberekhez is, akik – úgy érezzük –, hogy elszívják előlünk a friss levegőt. Bizonyos élethelyzetekben nem kapunk levegőt, vagy csak nehezen – ez előfordulhatott akár a megszületésünk előtt is: stresszel járt a nagyvilágba történő kizuhanás. Kérdések:

1. Mi zökkent ki az élet ritmusából?
2. Ki vagy mi fojtja belém a levegőt?
3. Félek attól, hogy a szabadságomat jelző új célom felé lépjek?

Izomfájdalom: Az izomzatunk felépítésénél és funkciójánál fogva az összehúzódás-elernyedés, megfeszítés-kiengedés polaritását hordozza. A rugalmasság csodáját tükrözi felénk, gondoljunk csak egy macska kerítés tetejéről történő leugrására. Átvitt értelemben a külvilághoz történő alkalmazkodásunkat mutatja meg. Mivel az izmok mozgásához jelentős mennyiségű energia is tárolódik bennük, a fájdalom arra is rávilágít, hogy tudat alatt blokkoljuk ezt az energiát. Lázadunk valami ellen, ami egyben lelki-szellemi fájdalmat okoz. Maga a fájdalom viszont mindig az agresszivitásunk mértékét mutatja. Kérdések:

1. Tudok alkalmazkodni a külvilágból jövő ingerekhez, behatásokhoz?
2. Mi ellen lázadok éppen?
3. Mi okoz mély mentális fájdalmat?

Fáradtság: A külső tünetekben a belsőnket képezhetjük le. Ma már kurzusok tömegei buzdítanak minket a tervezésre, életcélunk megtalálására. Mindent mi akarunk irányítani: a természetet, az időjárást is próbáljuk hatásunk alá vonni, miután a növény- és állatvilágot már leigáztuk. Fogadjuk hát el a ránk kényszerített pihenőt és inkább engedjük át magunkat az élet sodrásának. Ne harcoljunk, hanem adjuk fel egy kicsit, engedjük el azt, amit görcsösen akarunk. Kérdések:

1. Élvezem az életemet vagy inkább belefáradtam, kiégtem az állandó mókuskerékben?
2. Mi mindenért vagy ellen harcolok?
3. Életem mely területét hanyagoltam el nagyon: a munkám, a párkapcsolatom, a gyerekemet? Vagy nem hagytam én-időt magamnak, nem tudtam pihenni, kikapcsolódni?

Tüdőgyulladás: Mindig valamilyen kommunikációs konfliktus áll a háttérben. Nem egy esetben – ahogy halljuk nap, mint nap a hírekben – ez úgy elhatalmasodik, hogy az információcsere a beteg és környezete között csupán gépeken és csöveken keresztül zajlik. A háttérben a nyitottság – bezárkózás polaritása áll. Ha befelé fordultunk, adjuk át magunkat az eszmecseréknek, élvezzük a másokkal való kommunikációt, tudatosan figyeljünk arra, hogy megértsük a másik felet, hogy érzelmileg hasson ránk a beszélgetés. Viszont ne hagyjuk, hogy mások megbántsanak minket, bátran képviseljük saját véleményünket, menjünk bele a kommunikációs csatározásba, hogy megismerjük határainkat. A testi betegség a belső énünkkel való kapcsolatot is fémjelezheti. El kell gondolkodnunk azon, hogy vajon meghallgatjuk-e saját magunkat, érzéseinket vagy csak a „külső dolgokkal” foglalkozunk. Kérdések:

1. Mennyire vagyok nyitott a környezetemhez?
2. Félek a kommunikációtól más emberekkel? Mi az oka? Talán sokszor sérültem beszélgetések, viták során? Félek, ha megmondom a véleményemet, akkor egyedül maradok?
3. Még ha kiváló beszédkészséggel is rendelkezem, ez csak a felszín? Valójában nem is vagyok kíváncsi, hogy mit mond a másik? Csak önző módon a saját nézőpontomat hajtogatom, mint egy papagáj? Valódi eszme-cserére alkalmatlan vagyok?
4. Belső énemmel kommunikálok? Ismerem önmagamat, a valós vágyaimat és céljaimat?

Összefoglalva: nézzünk szembe életünk konfliktusaival, heves érzelmeinkkel és tudatosítsuk őket magunkban. Fogadjuk el saját magunkat, igényeinket és vágyainkat, a rájuk mutató érzelmeinket. Határozzuk el, hogy az utóbbiakat nem nyomjuk el legbelül, hanem megéljük és kommunikáljuk az illetékesekkel, hogy mit érzünk. A legfontosabb, hogy döntsünk! Biztosan te is tapasztald már, hogy hosszú vacilálás után milyen felszabadító tud lenni, ha végre igen-t, vagy nem-et mondunk valamire. Még ha nem is a jó döntést hoztuk, ennek ellenére elménkre, szívünkre, immunrendszerünkre kedvező hatással bír döntésünk megszületése. Felszabadulunk a nyomás, a stressz alól és tetemes energiamennyiséget szabadítunk szintén ezáltal fel.

Határozzuk el, hogy tudatosan keressük tüneteink okát és magyarázatát, valamint azokat a hiányzó gondolati, érzelmi, lelki elemeket, amiket ha felismerünk és integrálunk magunkba – még akkor is, ha azok általunk elítélt agresszív, szexuális stb. tartalmak –, akkor feleslegessé tesszük testi tüneteinket és a gyógyulás útjára lépünk.

Tanuljuk meg helyesen kommunikálni mások felé problémáinkat, érzelmeinket, döntéseinket, bármilyen közlendőnket.

Soha nem felejtem el azokat a bejátszott képkockákat, amiken a lezárt Vuhanban, a hatalmas toronyházakban egymást, az ablakokon keresztül buzdító emberek kiabálását lehetett hallani.

Ebben, az embereket egymástól egyre jobban elszakító digitális világban, ez a pár hónap ráébresztett mindenkit újra arra, hogy a másikkal való beszélgetésnek, eszmecserének, a közösségi kezdeményezéseknek mekkora ereje van.

Összességében tanácsos lenne, ha az életünk mélyére tekintenénk és nem csak a felszínes, anyagias, magamutogatást tekintenénk értéknek.

Teremtsünk hát egy olyan világot, ami mentes a hazugságtól, és nem bűzlik a megtévesztéstől és álcselekedetektől, legyen benne olyan a levegő, amit egészséges beszippantani a tüdőnkbe. Ezt a nagy munkát – első lépésként – mindenkinek belül kell elkezdenie: önmagunk megismerésével, elfogadásával és a következtetések levonásával. Előbb takarítsuk ki lelkünket, szívünket a szennyes, magunkban elnyomott, akár évek óta ott heverő lomoktól. Utána pedig az üressé váló helyeket kezdjük el berendezni értékálló holmival: építsük újra magunkat. Vizsgáljuk felül táplálkozásunkat, életmódunkat. Kezdjünk el mozogni, tápláljuk bőrünket és váljunk szerethetővé önmagunk számára. Változzunk belülről kifelé széppé. Ha ezt a nagy melót elvégeztük, jöhet a természetünkkel és színeinkkel harmonizáló szép ruha és smink, frizura. Mindezek után pedig remélhetőleg beszédünk is a tiszta, belső lényünkkel egyező meggyőződésünket, nem pedig a meghasonlott szavakat fogja közvetíteni mások felé.

Ha szeretnéd, hogy kommented bekerüljön a Valódi Nő kézikönyvbe, csatlakozz a Valódi Nő Facebook csoporthoz:

https://www.facebook.com/groups/427112458156085/?source_id=654622728041634

Teljesítsd be női küldetésed!

Ha tetszett a bejegyzés, légy szíves oszd meg másokkal is! Köszönöm.

Továbbiakért kövesd a Valódi Nő blog Facebook oldalát!

www.facebook.com/valodinoblog