Kedves Valódi Nő!

Délelőtt a tojásfestés kipipálva, ebéd után pedig megsütöttem a fonott kalácsot a fiammal. Már a kelesztés közben viszont folyton te jártál az eszembe, hogy vajon te mennyire vagy elhavazva? Hogy bírod a készülődés rohamát? Ha van kedved, helyesebben egy pici időd, írd meg nekünk! Az ünnepi abrosz vasalás, a tavaszi virágok kiültetése és a tegnap óta érlelődő krumplisaláta hűtése közben is gondoljunk egymásra, nő-tásainkra, ha kell, segítsünk egymásnak! Most nem készültem semmilyen tippel, mert annyira el voltam jó magam is késve, hogy ami tőlem telt, ezzel az akvarell képpel (később majd írok róla) kívánok neked nagyon Boldog Húsvétot! Bocsi, de rohanok becsomagolni a kalácsokat, mert megszáradnak. Jó rohanást neked is. Ha pedig eleged van ebből az egészből, nekünk ezt is megírhatod, ígérem, nem adjuk tovább!

Mindez még pénteken volt. Ma hétfő van: már alig van kedvem reggelizni, úgy tele vagyok a tegnapi vendég ebédtől. A sonka-tojás-krumplisaláta kombó helyett csak egy kis mexikói halkonzervet nyomok. Az előttem álló főzésre gondolok, hiszen ma az anyós jön hozzánk. Még jó, hogy a gulyáslevest már szombaton délelőtt megfőztem, így mára már csak a zöldséges tarhonyás hús maradt. Tudom, hogy nem elég ünnepi menü, de húsleves előző hétvégén volt és tudtam, hogy vasárnap is azt kapunk, megspékelve a húsokkal: sült oldalassal és fasírozottal. Bevallom őszintén, noha nem csináltam nagy készülődést, én kivagyok… Nem lesz különösebb desszert sem, ott a fonott kalács. Ha valaki édességre vágyik, vesz a fészekből csokitojást, nagyon finom, márkás édességet vettem.

Igen, noha már hétfőn megvettem a barkát, mint tojásfának valót, péntek délelőtt tojásokat is festettem egy különleges repesztő technikával Rékánál (jövőre majd megosztom veletek), mégis hulla vagyok. Hát igen, 48 év az negyvennyolc év. Elszállt az energiám. Bocsi, hogy panaszkodok neked ahelyett, hogy lelkesítenélek, de most nem megy. Eltelt a hosszú hétvége és megint nem foglalkoztam semmit magammal, a kalácskán, sonkán kívül nem ajándékoztam meg magamat semmivel. Talán ezért szomorú a lelkem. Te mivel ajándékoztad meg magad? Írd meg! Két napja a gyerek miatt Vasember és Bosszúállók tv-mozizás megy, már attól is gyomorrontásom van. Úristen, mi ez az égett szag?

Frankó, képzeld el, hogy lehúztam a finom, kész tarhonyát egy másik gázrózsa fölé de nem vettem észre, hogy az még takarékon be van kapcsolva. Valószínű úgy felejtettem. Három-négy hónapon belül másodszor fordul elő velem, pedig régebben soha nem csináltam ilyet. Leégett, egy ujjnyit kellett a lábas alján hagynom, szerencsére a többit még le tudtam merni, így lett ebéd. Csődtömeg vagyok ma, ugyanis azt még nem újságoltam, hogy a vöröshagymát is leégettem az elején, mikor a húst felraktam. Nem is szomorítalak tovább. Csak én vagyok ilyen gáz? Írd meg légyszi, hogy neked mi nem sikerült!

Rendben lezajlott az ebéd, mosogatógép bepakolva. Az üvegárut majd később elmosogatom kézzel.

Oké, befejezem az írást, kisütött végre a napocska, megpróbálok egy kicsit a virágaimmal bíbelődni. Húsvétra akartam a kapu elé a dézsába kiültetni őket, de végig esett az eső és fújt a szél. Már lassan elvirágoznak a garázsban. Talán a kis százszorszép, árvácska még menthető, de a törpe nárciszok mind kivirágoztak.  Hátha kivirágzik a lelkem is.

Teljesítsd be női küldetésed!